A húsvét napjainkban a keresztények legfontosabb ünnepe, hivatalos állami ünnep, a magyarság kultúrájának, hagyományának élő része több mint ezer éve. De miről is emlékezünk meg Húsvétkor? Semmiképpen nem a nyusziról (csirkéről, bárányról, főt sonkáról).

Húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap.

Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni.

 Hamvazószerdával mi, katolikusok is negyvennapos böjti időszakba kezdünk, mert hitünk legnagyobb eseményére, központi titkának megünneplésére készülünk: Jézus Krisztus kínszenvedésének, megváltó kereszthalálának és dicsőséges feltámadásának a méltó megünneplésére.

Az előkészület második fontos alapeleme az alamizsnálkodás. Az alamizsna szónak eredeti értelmében a kolduláshoz semmi köze nincs. Az alamizsnálkodás tulajdonképpen a felebaráti szeretet gyakorlását jelenti, azt, hogy embertársammal valami jót teszek, nem csak magamra gondolok. Az alamizsnálkodás a szeretetnek tettekben való kifejeződése.  A  nagyböjt idején nem elég valami jóról lemondanunk, konkrét jócselekedeteket kell véghezvinnünk, segítenünk kell a rászorulókat. Mert ha valakivel jót teszünk –  akár a legkisebbek közül –, azt magával Jézussal tesszük az utolsó ítélettel kapcsolatos elbeszélése alapján. Minden rászorulóban Jézust kell meglátni, aki értünk szegénnyé lett, aki otthagyta a mennyország boldogságát, hogy a mi emberi életünk küzdelmeiben is osztozzék velünk.

A vallásos élet harmadik legfontosabb tette az imádság. Az imádság nem szavak, imaszövegek puszta elmondásából áll, nemcsak mi beszélünk hozzá, hanem Ő is hozzánk. Ezt azonban meg kell hallani a lélek csendjében, hallgatni kell jobbik énünkre, a jó dolgokat meg kell cselekednünk önzetlenül, szeretettel!

Virágvasárnap a nagyhét kezdete, ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe. Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja. Nagypénteken emlékezünk meg Jézus Krisztus kereszthaláláról.                  A húsvétvasárnap Jézus feltámadásának ünnepe.  A húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul. A passió Krisztus szenvedésének történetét beszéli el (latin passio = szenvedés), evangéliumi szöveggel.

A betlehemezések és az elmúlt két év előadásainak sikerén és pozitív visszhangján felbuzdulva elhatároztuk, hogy 2015-ben ismét elhozzuk az ünnep hangulatát, és megismertetjük történéseit a Rácalmásaikkal és minden érdeklődővel. 60-70 önkéntes barátunk készül lelkesen a próbákon szöveggel, énekkel, tánccal. Miről szól még a passió? Nekünk itt Rácalmáson a szeretetről, az összefogásról, a jó közösségről, amely felkarol minden pozitív ötletet, kezdeményezést. Az előadás civil kezdeményezésre és segítséggel jön létre, melyet az önkormányzatunk is támogat, de várunk további adományokat is. Az esemény az idén is ingyen tekinthető meg!

Rácalmási Passió – ahogy kezdődött

 

 

Ha közösségünk születéséről szeretnék mesélni, vissza kell gondolnom a 2005-ös évre, amikoris a saját gyermekeimmel és néhány barátunkkal először Betlehemeztünk Rácalmáson. A mogyoródi betlehemes játékkal jártunk házról házra, előre egyeztetett időpontra érkezve, ennyiben igazodva korunk megváltozott szokásaihoz.

Így ment ez néhány évig, majd 2012-ben művelődésszervezői kérésre a város karácsonyi ünnepségére átalakítottam egy színpadiasabb formára, kibővítve más betlehemes párbeszédekkel. Beillesztettem az „evangelista” szerepet Varga Lajos 1926-os „Verses Szentírás” című művéből. Így jött létre a más felnőtt szereplőket is igénylő „Rácalmási Betlehemes”, amelyben a Szent Család is megelevenedett, de megmaradt a hagyományos betlehem kis temploma, amelyet a betlehemes pásztor úgy hoz be a darab elején, mint ahogy egy házba betérve tették azt.

A városi ünnepség keretében több utcába is elvittük Jézus születésének örömhírét.

Ez volt az első kis magja közösségünknek.

Nem is olyan kicsi, mert az angyali sereg megközelítette már akkor is a 20 főt. A sok angyalruha ihlette a „Rácalmási Passiót”, mert vasalásuk közben gondolkodtam a folytatáson. Olyan közösségi élmény volt, ami nagyon tud hiányozni az ünnep elmúltával.

Ekkor jutott eszembe a Passió. elképzelésem sem volt, hogyan lehet megjeleníteni Krisztus szenvedését. Az utcán? Ha igen, hol? A világhálón megnéztem a Pécsi Ifjúsági Passió 2012-es felvételét. Ez adott ihletet és ekkor gyorsultak fel az események. Már 2013. januárja volt, március 24-ére esett akkor Virágvasárnap. Még semmi nem állt rendelkezésre. Akkor még nem is sejtettem, hogy mi mindenre lesz szükségünk. Először is a –különösen sok férfi - szereplőre. Egyet sem ismertem a betlehemes szereplőin kívül, aki van olyan bátor, hogy a közösség elé kiálljon. Segítségemre jöttek barátaim, a Blau házaspár, akik elindították a toborzást. Blau Sándor ötlete volt a helyszín, Blau Gabinak pedig a hangfelvétel főiskolai lehetősége. Megtaláltam a Pécsi Passió első szervezőjét, aki éppen árulta az egész jelmezkészletet az ominózus keresztekkel együtt. Ekkor jöttem rá, hogy nem is olyan olcsó „mulatság” mindez. A megvalósulásban rögtön segítségünkre sietett Rácalmás Város Német Nemzetiségi Önkormányzata, valamint helyi vállalkozók is adakoztak a cél érdekében, hogy a hangosítást is meg tudjuk oldani. Így kezdődött el 80 szereplővel minden. S idén már harmadszor….

 

                                                                                   

-          Kereki Rita         -

művészeti vezető